5. fejezet

Ekkor meg szolalt a csengő. Az egész nap halál unalmas volt. Hála istennek csak 5 órám volt.
Dóri val mentem ki a kapun és amit vagyis akit otlátám.
„Ő meg mit keres itt??”

- Te meg mit keresel itt? kérdeztem mérgesen
- Ismered? kérdezte Dóri.
- Igen, és te is nagyon jól ismered. néztem rá barátnőmre.
- Sziasztok! Egyébként érted jöttem.vetele a sisakját és rám nézet.
- Kösz! De azt hiszem vagyok már annyira nagy lány hogy haza tudok menni egyedül is. mondtam durcásan.
- Ha tényleg olyan nagy lány vagy akkor nem hisztoznél.nézetrám azzal a féloldalas mosolyával.
- Nem is hidztizek.néztem rá.
- Akkor gyere szállj fel.nyujtot felém egy bukó sisakot.
- De csak hogy lásd nem neked van igazad. Mosolyogtam rá.
- Jolvan fiatalok akkor én mentem. Bella majd este hívj fel és meg beszélünk mindent.
- Óké! vetem fel a sisakot.- Akkor sete majd hívlak szia!
- Sziasztok. intet és el ment.
- Kapaszkodj, nem szeretnélek félúton le hagyni.mosolygot pimahul
- Hahó az Ego mérő minyárt kiakad. szemtelenkedtem
- Csak kapaszkodj. És már indítót is.
Most tényleg gyorsabban hajtottunk a keleténél. Mikor pont piros lett meg szólaltam.
- Csak úgy meg jegyzem hogy egy rendőr lánya ül mögötted, szóval nem kéne átlépned a sebesség határt.
- És ha mégis akkor milesz? Hmm? Meg mondasz apucinak?
- Inkább halgas, és zöld van.
- „Remek kellet nekem meg szólalnom most még gyorsabban fog majd hajtani.”
Tény leg gyorsabban vezetet mint eddig de biztonságosan.
- „Ilyen tempóban gyorsan haza fogok érni az egy szer biztos”
Észre se vettem és már a házunk előtt voltunk.
- Na végre! Ha most meg bicsáltas, mennem kell mert sok leckét kaptam.száltam le a motorról.
- Most miért vagy ennyire ellenséges? kapta el a karomat
- Csak meg probálak távol tartani magamtól.
- Miért? Amikor todod hogy mit kérnek tőlünk a szüleink?
- Azért hogy te is és én is a lehető legg kevesebbet szenvedjünk.
- Te hát te szenvedsz meletem? És közelebb hajolt.
- Most inkább megyek…… forditotam hátat neki
- Ugye tudod hogy nem kerül herjük el a sorsunkat.
Ezzel a mondatával hagytam magára.
- Szia Bátyus! Meg jöttem.
- Szia Húgi! Na jöhet a meg lepi?
- Igen légyszi.nétem rá kölyök kutya szemekkel.
- Ezt a nézést hagyd meg inkább a meg lepid nek.
- Na de holvan?kérdeztem izgatottan.
- Itt alszik a kanapén.
Szépen csendbe oda lopóztunk a kanapéhoz.
- Jaj de édes.

A meg lepi+