8. fejezet

Anya lánya beszélgetés

Mikor vissza értem a tanyára már szinte mindenki vissza hozta a lovait.
Mire haza értem másra sem vágytam csak arra hogy be feküdjek a pihe puha ágyamba.

Mikor beléptem a szobámba Hó pihe feküdt az ágyamon.
- Hé te kis vacak, mit keresel te az ágyamon?
- va, va,va .ugatót vékony kis hangján.
- Mit szeretnél? kérdeztem tőle mosolyogva.
Hirtelen a hátára fordult és én el kezdtem vakargatni a pici pocakját.
„Milyen kis édes, vajon melyikük választotta?”
Kopogtak az ajtón.
- Gyere! kiabáltam ki. Anyu jött be rajta.
- Szia kincsem.adott egy puszit a homlokomra.
- Szia Anyu!Mizu?
- Semmi különös látom meg szereted Hó pihét.
- Igen nagyon aranyos, és még olyan kis picike.
- Roland mondta hogy vissza akartad adni Sebastiannak.
- Csak dühös voltam.hajtottam le a fejem.
- Kicsim tudom milyen nehéz ez most neked, de értsd meg így lesz mindenki nek a leg jobb.
- De anya ez kényszer házasság. néztem mélyen a szemébe.- Te mit tettél volna ha kényszer ből kellet volna hozzá menned apához.??
- Azt hiszem ugyan azt amit te. De kicsim a családomért, a szeretteimért meg tetem volna. Te nem teszed meg értünk?
- De meg teszem. Minden úgy lesz ahogy ti akarjátok.
- Ne felejtsd el hogy nekünk csak az a fontos hogy Te és csakis Te boldog legyél.
- Értem anya.
- Most megyek! Jó éjt kincsem.adott egy puszit.
- Jó éjt anya.
Ki ment és be csukta maga után az ajtót.
- „Már ki mondtam hogy meg teszem, most már nem vissza kozhatok.”
Ezzekel a gondolatokkal aludtam el.
Másnap reggel 11 kor keltem. „Te jó isten el késtem!!!!!”
Gyorsan át szaladtam a bátyám szobájába hogy lássam ő is alszik e még.- „Naná gondolhattam volna hatvan-hatmélyen szunyál.”
- Roli!Rollllllllllliiiiiiiiiiiiiiii kelj fel teljesen el késtünk. kiabáltam a fülébe
- Húgi én esküszöm le csaplak, minek kiabálsz a fülembe?
- Keljél mert 11 van. El késtünk.

Komit kérek Puszi