- Egy idegennel persze hogy nem. De veled talán, együtt át tudnánk menni ezen az akadályon.
- De hisz te olyan vagy mint a testvérem..
Hirtelen oda jött hozzá át karolta a derekam és …….
És hirtelen magához húzót és meg csókolt. Először le döbbentem, majd meg lepődtem.”Azt hittem hogy csak egy kis hülye csajnak tart” de még mindig nem csókoltam vissza.
- Miért nem csókolsz vissza? 3 okot tudok felhozni 1:nem jövök be nekem. 2:mert itt van az egész családunk. 3: vagy azért mert a kereszt apád fia vagyok?
- Nem tudom. Lehet hogy csak időre lenne szükségem. De még akkor se biztos hogy hozzád tudnék menni. néztem mélyen a szemébe.
- Én csak annyit kérek hogy adjatok magatoknak egy esélyt. jött ki Kereszt apu.
- Akkor viszont kérünk próba időt. szólalt meg Sebastian.
- Rendben! mentem bele.-De nem akarom hogy leskelődjetek utánunk.
- Oké! Senki nem fog utánatok kémkedni.ígérte meg kereszt apu.
- Most pedig ideje haza menünk. Gyere húgi. Drága Bátyám át karolta a vállamat és úgy mentünk a kocsi hoz.
Mikor kim értünk a Bátyámmal a kocsi hoz addigra anyuék már benn ültek a kocsiba.
Senki nem szolt senki hez egész úton. ”Nincs kedvem egy ujab veszekedéshez”
Amikor haza értünk rögtön be mentem a szobámba és le feküdtem az ágyamra.
Egy ideig csak bámultam a plafont majd el nyomot az álom.
Reggel hangos veszekedésre ébredtem.
- Nem érted hogy most nem mehetc be?! Halotam bátyám hangját
- De akkor is beszélnem kell vele. kiabált egy női hang vissza
- Tegnap nagyon ki fárasztottátok.
- Igen tudom és nagyon sajnálom de ez lét fontoságu.
Nem bírtam tovább így ki mentem.
- Mond kereszt anyu mit szeretnél?
- Beszélni veled.
- Úgy todom hogy tegnap mindent meg beszéltünk. És azt hittem egy kicsit békén fogtok hagyni. néztem rá mérgesen.
- Sajnálom de van még egy két dolog amit meg kéne beszélnünk.NÉGY SZEM KÖZT.hangsúlyozta
- Rendben! Én le megyek anyuék hoz , de ha van valami akkor csak kiabálj.
- Oké !De nem lesz semmi baj csak beszélgetni fogunk.
Át mentünk a konyhába és le ültünk az asztal hoz.
- Kérsz egy kávét vagy teát?
- Nem köszönömöm.
- Akkor haljam miért jöttél?
- Hogy meg kérjelek tényleg adj egy esélyt magatoknak.
- Már meg mondtam hogy kérek egy kis időt, de meg ígértem hogy adok egy esélyt magunknak.
- Csak ennyit akartam akkor én mennék is.
- Rendben! ÉS üdvözlöm az otthoniakat.
- Oké! Szia kedvesem. adott a homlokomra egy puszit és el ment.
Alig telt bele egykét perc és fel jött az én drága bátyám és a szüleim.
- Mivolt? kérdezték egyszerre
- Semmi! Szinte ugyanazt beszéltük át mint tegnap. Na megyek át nézem még holnapra a Biológiát.
Azzal fogtam magam és vissza mentem a szobámba.
- De hisz te olyan vagy mint a testvérem..
Hirtelen oda jött hozzá át karolta a derekam és …….
És hirtelen magához húzót és meg csókolt. Először le döbbentem, majd meg lepődtem.”Azt hittem hogy csak egy kis hülye csajnak tart” de még mindig nem csókoltam vissza.
- Miért nem csókolsz vissza? 3 okot tudok felhozni 1:nem jövök be nekem. 2:mert itt van az egész családunk. 3: vagy azért mert a kereszt apád fia vagyok?
- Nem tudom. Lehet hogy csak időre lenne szükségem. De még akkor se biztos hogy hozzád tudnék menni. néztem mélyen a szemébe.
- Én csak annyit kérek hogy adjatok magatoknak egy esélyt. jött ki Kereszt apu.
- Akkor viszont kérünk próba időt. szólalt meg Sebastian.
- Rendben! mentem bele.-De nem akarom hogy leskelődjetek utánunk.
- Oké! Senki nem fog utánatok kémkedni.ígérte meg kereszt apu.
- Most pedig ideje haza menünk. Gyere húgi. Drága Bátyám át karolta a vállamat és úgy mentünk a kocsi hoz.
Mikor kim értünk a Bátyámmal a kocsi hoz addigra anyuék már benn ültek a kocsiba.
Senki nem szolt senki hez egész úton. ”Nincs kedvem egy ujab veszekedéshez”
Amikor haza értünk rögtön be mentem a szobámba és le feküdtem az ágyamra.
Egy ideig csak bámultam a plafont majd el nyomot az álom.
Reggel hangos veszekedésre ébredtem.
- Nem érted hogy most nem mehetc be?! Halotam bátyám hangját
- De akkor is beszélnem kell vele. kiabált egy női hang vissza
- Tegnap nagyon ki fárasztottátok.
- Igen tudom és nagyon sajnálom de ez lét fontoságu.
Nem bírtam tovább így ki mentem.
- Mond kereszt anyu mit szeretnél?
- Beszélni veled.
- Úgy todom hogy tegnap mindent meg beszéltünk. És azt hittem egy kicsit békén fogtok hagyni. néztem rá mérgesen.
- Sajnálom de van még egy két dolog amit meg kéne beszélnünk.NÉGY SZEM KÖZT.hangsúlyozta
- Rendben! Én le megyek anyuék hoz , de ha van valami akkor csak kiabálj.
- Oké !De nem lesz semmi baj csak beszélgetni fogunk.
Át mentünk a konyhába és le ültünk az asztal hoz.
- Kérsz egy kávét vagy teát?
- Nem köszönömöm.
- Akkor haljam miért jöttél?
- Hogy meg kérjelek tényleg adj egy esélyt magatoknak.
- Már meg mondtam hogy kérek egy kis időt, de meg ígértem hogy adok egy esélyt magunknak.
- Csak ennyit akartam akkor én mennék is.
- Rendben! ÉS üdvözlöm az otthoniakat.
- Oké! Szia kedvesem. adott a homlokomra egy puszit és el ment.
Alig telt bele egykét perc és fel jött az én drága bátyám és a szüleim.
- Mivolt? kérdezték egyszerre
- Semmi! Szinte ugyanazt beszéltük át mint tegnap. Na megyek át nézem még holnapra a Biológiát.
Azzal fogtam magam és vissza mentem a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése