12.fejezet

Ébredés.

- Bells hála istenek hogy felébredtél.mosolyogtam rá
- Bocsi de, te ki vagy? És hol vagyok?

- Nem is mersz meg Bella? kérdeztem kétségbe eset hangon.
- Nem miért is mernem kéne?
- ööö mi nyárt szolok a szüleidnek.álltam fel.
- Oké!döntötte vissza a fejét a párnára.
Nem kellet sokáig keresnem a szüleit.
- Valami történt Bells el?
- Isabella felébredt.
- De hisz ez csodás.
- Igen! Csak hogy nem emlékszik rá hogy ki vagyok. Csak önökre emlékszik.
Minden ki ledőbent.


Isabella szemszöge:

-„ Ki leheltet ez az idegen fiú? És honon tudja a bece nevem? Nagyon furcsa.”töprengtem magamba.
- Bella! Minden rendben kicsim?
- Persze anyu!
- Kicsim annyira agodtam érted.
- De apu! Mi történt velem? Miért vagyok kórházba? És ki volt az a fiú aki itt ült az ágyam szélén? tetem fel sorba a kérdéseket.
- Mindent meg tutc időben Bells!De előtte meg kell hogy vizsgáljon egy orvos, utána mindent el mesélünk.mosolygót
- Oké!
Pár perc múlva be jött egy orvos csoport és el kezdtek vizsgálgatni. Sokat nem értetem belőle.
Néha néha sikerült annyit meg értenem hogy 2 hónapig kómába voltam.
És a kő miatt idég lenes emlékezett ki esésem van. Mi után az orvosok végeztek anyuék vissza jöttek.
- Apu akkor most már válaszolsz a kérdéseimre?
- Persze! Nos épen lovagoltál Árnyékon amikor ő megijedt és le dobot a hátáról te pedig be vágtad a fejedet egy kőbe.
- Értem! És ki volt az a fiú?
- Ő a kereszt apád középső fia Sebastian.
- Aha! Mikor mehetek haza?
- Holnap ha minden jó megy.
- És mikor térnek vissza az emlékeim?
- Az csak rajtadál. mondta anyu