11.fejezet

A koma és az angyalok városa

Olyan mintha aludnék és egyszer csak fel ébredtem. egy folyosó közepén áltam. Két ajtó volt mind a két oldalon.
Az egyik oldalról hangokat lehetett hallani a másik oldal pedig nagyon világos volt és megnyugtató.
Elindultam a folyosón a megnyugtató világosság felés otthagyva a zajokat. Egyszer hangokat halottam.

- Bella, tudom hogy halasz.Fell kell ébredned. Tudom hogy azt hiszed hogy csak azért….
Azért vennélek el mert kényszer házasság lenne. De nem és Szeretlek Isabella.
Aztán újra jött a sötétség és a néma ság. Végül ki nyitottam a néma ajtót és vakító világosság fogadott.
- Még nincs itt az ideje hogy belépj ide Isabella.. mondta az Angyal.
- Mi ért?Miez a hely?
- Ez itt az örök béke és a nyugalom világa. Ha még is belépnél a földi tested meg halna és csak a leld jönne át.
- Pedig milyen jó lenne minden elől ide el menekülni.
- Az érdek házasságra gondolsz?
- Honnan tudod?
- Én mindent tudok. mosolygott. - Szereted te Sebastiant csak még magad nak se vagy hajlandó bevallani.
- Lehet! Akkor azt mondod hogy a zajos ajtót válasszam?
- Igen és jó utat.
- Köszönöm! öleltük meg egymást.
Oda léptem a zajos ajtóhoz, még utoljára vissza néztem az Angylra aki mosolyogva bólintót.
- „Hát akkor rajta. Vissza a valóságba” be csuktam a szemem és úgy nyitottam ki az ajtót.


Sebastian szemszöge:

Már lassan 2 hónapja van komába Isabbela és az orvosok nem látnak nála semijen téren javulást.
Annyira félek hogy el foglak veszíteni, a doki szerint hal mindent amit mondunk neki és ezzel segítünk is neki.
Egyik nap bementem hozá megint beszélni.
- Bella, tudom hogy hallasz. Fell kell ébredned. Tudom hogy azt hiszed hogy csak azért….
Azért vennélek el mert kényszer házasság lenne. De nem és Szeretlek Isabella.
Egy szer csak meg mozdultam a szemei és fel nyitotta őket.
- Bells hála istenek hogy felébredtél.mosolyogtamrá
- Bocsi de, te ki vagy? És hol vagyok?

Komit kérek.Pussy