10.fejezet

És onnantól se kép se hang.
Olyan volt mintha lebegnék nem éreztem az akadályokat

Erik szemszöge:

Egy szer csak azt vettem hogy Árnyék meg rémült valamitől, a másik pillanatba pedig le dobta magáról Bellát.
Bella nagyon csúnyán be vágta a fejét egy kőbe.
- Isabella, Isabella. Hallasz engem?
Nem válaszolt. Ájultan feküdt mellettem és rajtam egyre jobban kezdett eluralkodni a pánik.
.Gyorsan elő vettem a telefonom és hívtam az apját.
- Mondjad Erik!
- Gyorsan jöjjenek ki a rétre.Isabella meg sérült.
- Mitőrtént a lányommal?kérdezte idegesen
- Árnyék megijedt valamitől és ledobta a hátáról Bella ő pedig be vágta a fejét egy kőbe.
- És hogy van?
- Eszméletlen és nem mozdul. mondtam idegesen.
- Azonnal indulunk és ne mozgasd.
- Rendben!siessenek.

Sebastian szemszöge:

- Mi történt?kérdezte idegesen Rolli
- Bellát ledobta Árnyék a nyeregből.
- Hogy mi? kérdeztem
- Majd útközben el mondom de most siessünk a rétre.
- Roland hívd a mentőket, mire ki érnek már mi is kint leszünk.
- Rendben!
- Mehetek én is?
- Persze gyere.
„Istenem kérlek ne legyen semmi komolyabb baja”
Mikor ki értünk nem akartam hinni a szemem nek.