4. fejezet

- Mi volt? kérdezték egyszerre
- Semmi! Szinte ugyanazt beszéltük át mint tegnap. Na megyek át nézem még holnapra a Biológiát.
Azzal fogtam magam és vissza mentem a szobámba.
Ha tanulok egy kicsit akkor az majd talán le nyugtat.
Annyira bele merültem hogy mire végeztem már este 9 volt.
Így el mentem zuhanyozni és aludni.
Nem álmodtam semmit ami meg lepet mert mindig álmodok valamit.
Reggel drága bátyámra ébredtem.
- Húgi ideje felkelni. El fogsz késni a suliból.
- Nem baj!
- Hát jó akkor nem kapod meg a meg lepidet délután.
- Fent vagyok!pattantak ki a szemeim.- Milyen meg lepit kapok?
- Tudtam hogy ez hatni fog.mosolygot.- És ha el mondanám akkor már nem lenne meg lepi.moslygot rém pimaszul
- Ez nem ér ugye tudod. morogtam míg kikászálódtam az ágyamból
- Tudom de ezért szeretsz.Siess mert nem érünkbe időbe.
- Jó, jó sietek.
Oda léptem a szekrényem hez ami a bátyám szerint már olyan lassan mint egy gardrób lenne.
Elővettem egy kényelmes kék farmert meg egy lila topot.
Fel vettem őket és a tükörbe néztem.”Igen ez jó lesz mára, már csak a cipőkkel”

Saját ruháim.

Bátyus ruhái

Elő szedtem a fekete magas sarum egy kis smink és éppen időre kész voltam.
Amikor ki léptem a szobából a bátyám már ott állt. Tényleg tesók vagyunk mert sikerült össze öltöznünk.
- Jól nézel ki bátyó.
- Te is hugica! És jé sikerült időben el készülnöd.
- Blllllllleeee.nyujtotam ki rá a nyelvem.
- Én is szeretlek.adott egy puszit az arcomra.
Le mentünk és be ültünk a bátyus kocsijába Volvo C30 as
Az ő vezetési stílusával bőven be értem a suliba.
- Délután mire haza jössz már otthon lesz a meg lepi
- Oké! De tényleg nem te jössz értem??? Vontam fel a szemöldököm.
- ööö nem nekem dolgom van de nyugi jönni fog érted valaki.Puszi.nyujtota oda a jobb oldali arcát.
Adtam neki egy nagy puszit majd ki szálltam a kocsiból.
A lányok már vártak rá a terembe. Dóri, Eszter, Lia, Evelin, Csenge. De még bent volt egy pár fiú például Imi, Márkó, Barna.
- Sziasztok! Köszöntem.
- Szia! köszöntek kórusba.
- Mizu? Kérdezte Dóri.
- Gyertek ki a kanapé hoz és el mesélem.
Dóri, Eszter, Lia meg Imi kijöttek velem. És elkezdtem nekik mesélni.
- Az a helyzet hogy hozzá kell mennem feleségül Sebastian hoz. mindenki meg lepődött
- De hát ez hogy lehet?kérdezte Lia
- Ez nem vérfertőzés? kérdezte Eszter.
- Nem mert nem vagyunk vér rokonok.
Ekkor meg szólalt a csengő.Az egész nap halál unalmas volt.Hála istennek csak 5 órám volt.
Dóri val mentem ki a kapun és amit vagyis akit otlátám.
„Ő meg mit keres itt??”

Komiz légyszi.Puszi