15.fejezet

A lovaglás avagy a randi.

Még maradtunk úgy 1 órát és mentünk is.

Bátyám be rakta Hó pihét kosárral együtt a kocsiba és ő maga is be ült.

Sebastian is ki kísért minket a kocsi hoz.

- Hát akkor majd találkozunk. köszöntem el tőle.

- Igen! Hm mit szolnál hozza ha hol nap el mennénk lovagolni? Kérdezte

- Az nagyon jó lenne. Mondjuk gyere értem 10 re.

- Rendben! Akkor 10 kor találkozunk. Adott egy puszit és bement a házba.

Be ültem a kocsiba és az én drága bátyám egy 10000 Wattos mosollyal jutalmazott meg.

- Nem tetcik ez a vigyor. inditota le a kocsit

- Szóval akkor holnap randiztok? húzta fel a szemöldökét

- Ez nem randi, csak el megyünk egy kicsit lovagolni.

- Rendben!

Mikor ki szálltunk a kocsiból én az ölembe vettem drága kis kutyámat és egyenesen mentem be a házba.

- Na mi történt? kérdezte anyu

- Mi történt volna? Semmi haza hoztam Hó pihét ennyi.

- Holnap randizik Sebastiannal. kotyogott közbe Roli.

- Bátyus fogd be! Ez nem randi csak ki megyünk lovagolni.

- Akkor randiztok.szólalt meg mindenki.

- Fhú! Nem randizunk na. Most pedig fel megyek mert álmos vagyok.

Lassan föl cammogtam Hó pihével. Le raktam a kosarát az ágyam mellé én pedig le feküdtem aludni.

Reggel mikor fel keltem csodálkoztam hogy ennyit tudtam aludni. Rá néztem az órára ami 9:30 mutatott.

Gyorsan át öltöztem és vártam hogy jöjjön értem Sebastian, pontosan 10:00 kor csengetek

- Majd én nyitom.

- Szia! Pontos vagyok? kérdezte

- Óra mű pontossággal. mosolyogtam.

- Akkor mehetünk?

- Persze el mentem. kiabáltam ba anyuék nak.

- Jó! Szolt vissza apu.

Szokása szerint motorral jött most ki vételesen be tartotta a sebesség határokat.

Mikor megérkeztünk a lovardába le szálltunk a motorol.

- Melyik a te lovad? kérdeztem tőle.

- Jobb oldalt a második boxba van.

14.fejezet

- Sebastian ék el vitték.Hogy magadtól jöjj rá a dolgokra.
- Rendben! Vigyél el Kereszt apuék hoz. MOST. néztem rá.
Bátyámmal egy szót se szóltunk egész úton egy más hoz. Mikor megállt a kocsi felé fordultam
- Jősz vagy maratc?
- Inkább megyek.
Ki szálltunk a kocsiból és csöngetem 1x, senki 2x csöngetem akkor se jött ki senki.
Az tán már folyamatosan nyomtam a csengőt.
- Mi van már rá tenyerelt a csengőre? kérdezte egy ideges férfi hang.
- Szia kereszt apu. mosolyogtam.
- Kis csillagom hát emlékszel?
- Mindenre, az összes emlékem vissza tért.
- De hisz ez csodálatos gyertek beljebb.hívott beljebb kereszt anyu.
- Igazából Hó pihé ért jöttem. És hogy beszéljek Sebastian nal.
- Fent vannak mind a ketten. Emlékszel még a járásra a házba?
- Persze.
Elindultam fel felé a lépcsőn és megálltam a második ajtónál. Majd be kopogtam „Szabad”halotam az ajtó mügöl.
Majd félénken beléptem, Sebastian éppen Hó pihével játszott.
Először meg lepödöt majd mosolygót.Vissza mosolyogtam rá. És le ültem az ágyra.
- Milyen nagyot nőt. vettem ölembe a kis Hó pihémet.
- Igen! Mondjuk 2 hónapig nem láttad.
- Igaz! Olyan rósz volt hogy nem tudtam semmit.Hogy nem emlékeztem rá, rád és a kereszt szüleimre. sírtam el magam.
- De most már mindenre emlékszel igaz?nézetrám kérdőn és le térdelt elém ahogy ültem az ágyon.
- Igen mindenre.letettem az ölemből a kutyust. és szorosan át öleltem Sebastiant.
Sebastian ugyan olyan erővel vissza ölelt. Jó érzés volt a karjai ban lenni.
Nem tudom hogy meddig áll hatunk így de sokáig az biztos.
Egy szer csak elengedett és mélyen nézet a szemembe.
- Szörnyen agodtam érted.simogatta meg az arcom.
- Tudom!Halotam hogy miket mondtál. És az adott erőt hogy ne adjam fel.
- Ennek örülök.mosolygót.
El kezdet felém hajolni már majd nem meg csókolt mikor kopogtak az ajtón. Kereszt apu volt.
- Ha ki beszélgettétek magatokat akkor le is jönnétek?
- Persze mi nyárt.néztem rá.
Gyorsan fel kaptam Hó pihét és le mentünk a nappaliba beszélgetni.
Még maradtunk úgy 1 órát és mentünk is.
Bátyám be rakta Hó pihét kosárral együtt a kocsiba és ő maga is be ült.

Mindenre fény derül.

- És mikor térnek vissza az emlékeim?
- Az csak rajtad áll. mondta anyu
A napok szinte egy másba folytak és én nap mint nap azon voltam hogy vissza szerezem az emlékeimet.
Egyik nap egy motor állt meg a ház előtt. És ugyan az a fiú volt mint aki a kórházba az ágyam mellet ült.
Le lopakodtam a lépcsőn de, csak a kanyarig hogy halljam mit beszélnek.
- Jöttem hogy el vigyem Hó pihét. mondta szomorúan.
- Sajnálom Sebastian.
- Van valami változás?
- Nincs, pedig ő próbálkozik.
- El hiszem. De akkor is hiányzik.
- Vagy csak az hiányzik hogy bele kény szerisd egy kényszer házasságba.
- Rolli kérlek, ne vitatkozz.szolt rá bátyámra apu.
- Lehet hogy hihetetlen de szeretem Bellst.
Ennyi épen elég volt meg fájdult a fejem.
- „Jobb lesz ha lefekszem egy kicsit aludni.”
Álmomban egy szobába volt ott volt anyu és egy másik nő is.
És éppen rajtam igazitotak egy fehér ruhát. Egy menyasszonyi ruhát.

- Gyönyörű szép vagy kincsem. dicsért meg anyu.
- Igen egy igazi herceg nő.
- Csak ne hogy a vendégek még el ájuljanak.nevetett anyu.
- Nézd meg magad. toltak a nagy tükör elé.
- Itt az idő Bella. jött be a apu szmokingba.
- Meny drágám a vőlegényed már vár rád.
Apu val ki mentünk a homokos partra minden olyan gyönyörű volt.
És ott állt Sebastian.”Sebastian? Ő lenne a vőlegényem?” hirtelen felébredtem

Hirtelen emlékek ugrottak be.
1.Sebastian és én kényszer házasság.
2.Sebastian motorral jött értem a suliba
3.Kaptam bátyámtól és Sebastiantól Hó pihét.
4.Árnyék le dobot magáról.
- „Hol lehet Hó pihe?”
- Roli!!!!!!kiabáltam
- Mi a baj Húgi? jött be az ajtón
- Hol van Hó pihe?
- Emlékszel rá?
- Mindenre emlékszem. De most hol van a kutyám?
- Sebastian ék el vitték.Hogy magadtól jöjj rá a dolgokra.
- Rendben! Vigyél el Kereszt apuék hoz. MOST. néztem rá.

Álom esküvö ruha + helyszin

12.fejezet

Ébredés.

- Bells hála istenek hogy felébredtél.mosolyogtam rá
- Bocsi de, te ki vagy? És hol vagyok?

- Nem is mersz meg Bella? kérdeztem kétségbe eset hangon.
- Nem miért is mernem kéne?
- ööö mi nyárt szolok a szüleidnek.álltam fel.
- Oké!döntötte vissza a fejét a párnára.
Nem kellet sokáig keresnem a szüleit.
- Valami történt Bells el?
- Isabella felébredt.
- De hisz ez csodás.
- Igen! Csak hogy nem emlékszik rá hogy ki vagyok. Csak önökre emlékszik.
Minden ki ledőbent.


Isabella szemszöge:

-„ Ki leheltet ez az idegen fiú? És honon tudja a bece nevem? Nagyon furcsa.”töprengtem magamba.
- Bella! Minden rendben kicsim?
- Persze anyu!
- Kicsim annyira agodtam érted.
- De apu! Mi történt velem? Miért vagyok kórházba? És ki volt az a fiú aki itt ült az ágyam szélén? tetem fel sorba a kérdéseket.
- Mindent meg tutc időben Bells!De előtte meg kell hogy vizsgáljon egy orvos, utána mindent el mesélünk.mosolygót
- Oké!
Pár perc múlva be jött egy orvos csoport és el kezdtek vizsgálgatni. Sokat nem értetem belőle.
Néha néha sikerült annyit meg értenem hogy 2 hónapig kómába voltam.
És a kő miatt idég lenes emlékezett ki esésem van. Mi után az orvosok végeztek anyuék vissza jöttek.
- Apu akkor most már válaszolsz a kérdéseimre?
- Persze! Nos épen lovagoltál Árnyékon amikor ő megijedt és le dobot a hátáról te pedig be vágtad a fejedet egy kőbe.
- Értem! És ki volt az a fiú?
- Ő a kereszt apád középső fia Sebastian.
- Aha! Mikor mehetek haza?
- Holnap ha minden jó megy.
- És mikor térnek vissza az emlékeim?
- Az csak rajtadál. mondta anyu

Barátok

DóriEszter: Lia:

Szandi: Csenge: Evelin

Barna: Imi Márkó

11.fejezet

A koma és az angyalok városa

Olyan mintha aludnék és egyszer csak fel ébredtem. egy folyosó közepén áltam. Két ajtó volt mind a két oldalon.
Az egyik oldalról hangokat lehetett hallani a másik oldal pedig nagyon világos volt és megnyugtató.
Elindultam a folyosón a megnyugtató világosság felés otthagyva a zajokat. Egyszer hangokat halottam.

- Bella, tudom hogy halasz.Fell kell ébredned. Tudom hogy azt hiszed hogy csak azért….
Azért vennélek el mert kényszer házasság lenne. De nem és Szeretlek Isabella.
Aztán újra jött a sötétség és a néma ság. Végül ki nyitottam a néma ajtót és vakító világosság fogadott.
- Még nincs itt az ideje hogy belépj ide Isabella.. mondta az Angyal.
- Mi ért?Miez a hely?
- Ez itt az örök béke és a nyugalom világa. Ha még is belépnél a földi tested meg halna és csak a leld jönne át.
- Pedig milyen jó lenne minden elől ide el menekülni.
- Az érdek házasságra gondolsz?
- Honnan tudod?
- Én mindent tudok. mosolygott. - Szereted te Sebastiant csak még magad nak se vagy hajlandó bevallani.
- Lehet! Akkor azt mondod hogy a zajos ajtót válasszam?
- Igen és jó utat.
- Köszönöm! öleltük meg egymást.
Oda léptem a zajos ajtóhoz, még utoljára vissza néztem az Angylra aki mosolyogva bólintót.
- „Hát akkor rajta. Vissza a valóságba” be csuktam a szemem és úgy nyitottam ki az ajtót.


Sebastian szemszöge:

Már lassan 2 hónapja van komába Isabbela és az orvosok nem látnak nála semijen téren javulást.
Annyira félek hogy el foglak veszíteni, a doki szerint hal mindent amit mondunk neki és ezzel segítünk is neki.
Egyik nap bementem hozá megint beszélni.
- Bella, tudom hogy hallasz. Fell kell ébredned. Tudom hogy azt hiszed hogy csak azért….
Azért vennélek el mert kényszer házasság lenne. De nem és Szeretlek Isabella.
Egy szer csak meg mozdultam a szemei és fel nyitotta őket.
- Bells hála istenek hogy felébredtél.mosolyogtamrá
- Bocsi de, te ki vagy? És hol vagyok?

Komit kérek.Pussy

10.fejezet

És onnantól se kép se hang.
Olyan volt mintha lebegnék nem éreztem az akadályokat

Erik szemszöge:

Egy szer csak azt vettem hogy Árnyék meg rémült valamitől, a másik pillanatba pedig le dobta magáról Bellát.
Bella nagyon csúnyán be vágta a fejét egy kőbe.
- Isabella, Isabella. Hallasz engem?
Nem válaszolt. Ájultan feküdt mellettem és rajtam egyre jobban kezdett eluralkodni a pánik.
.Gyorsan elő vettem a telefonom és hívtam az apját.
- Mondjad Erik!
- Gyorsan jöjjenek ki a rétre.Isabella meg sérült.
- Mitőrtént a lányommal?kérdezte idegesen
- Árnyék megijedt valamitől és ledobta a hátáról Bella ő pedig be vágta a fejét egy kőbe.
- És hogy van?
- Eszméletlen és nem mozdul. mondtam idegesen.
- Azonnal indulunk és ne mozgasd.
- Rendben!siessenek.

Sebastian szemszöge:

- Mi történt?kérdezte idegesen Rolli
- Bellát ledobta Árnyék a nyeregből.
- Hogy mi? kérdeztem
- Majd útközben el mondom de most siessünk a rétre.
- Roland hívd a mentőket, mire ki érnek már mi is kint leszünk.
- Rendben!
- Mehetek én is?
- Persze gyere.
„Istenem kérlek ne legyen semmi komolyabb baja”
Mikor ki értünk nem akartam hinni a szemem nek.

9.fejezet

A szörnyű baleset

- Húgi én esküszöm le csaplak, minek kiabálsz a fülembe?
- Keljél mert 11 van. El késtünk.

- Hogy mi? ült fel rögtön
- Ahogy mondom 11 múlt most már.
Kopogtak. Apa volt az.
- Apa miért nem keltetettek fel minket?
- Nyugi ma egyi kőtök se megy suliba.
- De miért?
- Jönnek Sebastianék, meg beszélni a dolgokat.
- Hogy mi? Ne már.
- Mikor jönnek? kérdeztem ki mérten.
- 13-kor.
- Remek akkor addig még el megyek lovagolni.
- Oké de megy veled valaki.
- Ne már nem vagyok már kis lány.
- Tudom, de szeretném ha menne veled valaki. Mondjuk Erik.
- Rendben! Akkor szólj neki hogy 10 perc múlva találkozunk és nyergelje fel a lovakat.
A 10 perc ből sajnos 15 lett mert el bambultam nem is kicsit. Erik már ott várt a lovakkal
- Szia! Bocsi hogy késtem.
- Szia! Semmi baj.
- Oké! Akkor mehetünk?
- Persze induljunk.
Egy darabig csak csöndbe ügetünk majd meg untam és meg szólaltam.
- Mit szolnál egy versenyhez?
- Nem hiszem hogy ez jó ötlet.Vissza kéne most már menünk.
- Ugyan már csak vágtázunk egy kicsit. Aztán ígérem vissza megyünk.
- Rendben!
- Gyerünk Árnyék mutassuk meg hogy kik a leg jobbak. mosolyogtam rá Erikre.
- Na majd meg látjuk.
Mikor Árnyék megindult a tisztásunk felé, - „Istenem ilyen kor olyan mint ha szárnyalnék.”
Egy szer csak valamitől Árnyék meg ilyet és ledobott csak annyit éreztem hogy bevágom a fejem egy élesebb köbe.
És onnantól se kép se hang.
Olyan volt mintha lebegnék nem éreztem az akadályokat.

Komiz légyszi puszi

5. fejezet

Ekkor meg szolalt a csengő. Az egész nap halál unalmas volt. Hála istennek csak 5 órám volt.
Dóri val mentem ki a kapun és amit vagyis akit otlátám.
„Ő meg mit keres itt??”

- Te meg mit keresel itt? kérdeztem mérgesen
- Ismered? kérdezte Dóri.
- Igen, és te is nagyon jól ismered. néztem rá barátnőmre.
- Sziasztok! Egyébként érted jöttem.vetele a sisakját és rám nézet.
- Kösz! De azt hiszem vagyok már annyira nagy lány hogy haza tudok menni egyedül is. mondtam durcásan.
- Ha tényleg olyan nagy lány vagy akkor nem hisztoznél.nézetrám azzal a féloldalas mosolyával.
- Nem is hidztizek.néztem rá.
- Akkor gyere szállj fel.nyujtot felém egy bukó sisakot.
- De csak hogy lásd nem neked van igazad. Mosolyogtam rá.
- Jolvan fiatalok akkor én mentem. Bella majd este hívj fel és meg beszélünk mindent.
- Óké! vetem fel a sisakot.- Akkor sete majd hívlak szia!
- Sziasztok. intet és el ment.
- Kapaszkodj, nem szeretnélek félúton le hagyni.mosolygot pimahul
- Hahó az Ego mérő minyárt kiakad. szemtelenkedtem
- Csak kapaszkodj. És már indítót is.
Most tényleg gyorsabban hajtottunk a keleténél. Mikor pont piros lett meg szólaltam.
- Csak úgy meg jegyzem hogy egy rendőr lánya ül mögötted, szóval nem kéne átlépned a sebesség határt.
- És ha mégis akkor milesz? Hmm? Meg mondasz apucinak?
- Inkább halgas, és zöld van.
- „Remek kellet nekem meg szólalnom most még gyorsabban fog majd hajtani.”
Tény leg gyorsabban vezetet mint eddig de biztonságosan.
- „Ilyen tempóban gyorsan haza fogok érni az egy szer biztos”
Észre se vettem és már a házunk előtt voltunk.
- Na végre! Ha most meg bicsáltas, mennem kell mert sok leckét kaptam.száltam le a motorról.
- Most miért vagy ennyire ellenséges? kapta el a karomat
- Csak meg probálak távol tartani magamtól.
- Miért? Amikor todod hogy mit kérnek tőlünk a szüleink?
- Azért hogy te is és én is a lehető legg kevesebbet szenvedjünk.
- Te hát te szenvedsz meletem? És közelebb hajolt.
- Most inkább megyek…… forditotam hátat neki
- Ugye tudod hogy nem kerül herjük el a sorsunkat.
Ezzel a mondatával hagytam magára.
- Szia Bátyus! Meg jöttem.
- Szia Húgi! Na jöhet a meg lepi?
- Igen légyszi.nétem rá kölyök kutya szemekkel.
- Ezt a nézést hagyd meg inkább a meg lepid nek.
- Na de holvan?kérdeztem izgatottan.
- Itt alszik a kanapén.
Szépen csendbe oda lopóztunk a kanapéhoz.
- Jaj de édes.

A meg lepi+

8. fejezet

Anya lánya beszélgetés

Mikor vissza értem a tanyára már szinte mindenki vissza hozta a lovait.
Mire haza értem másra sem vágytam csak arra hogy be feküdjek a pihe puha ágyamba.

Mikor beléptem a szobámba Hó pihe feküdt az ágyamon.
- Hé te kis vacak, mit keresel te az ágyamon?
- va, va,va .ugatót vékony kis hangján.
- Mit szeretnél? kérdeztem tőle mosolyogva.
Hirtelen a hátára fordult és én el kezdtem vakargatni a pici pocakját.
„Milyen kis édes, vajon melyikük választotta?”
Kopogtak az ajtón.
- Gyere! kiabáltam ki. Anyu jött be rajta.
- Szia kincsem.adott egy puszit a homlokomra.
- Szia Anyu!Mizu?
- Semmi különös látom meg szereted Hó pihét.
- Igen nagyon aranyos, és még olyan kis picike.
- Roland mondta hogy vissza akartad adni Sebastiannak.
- Csak dühös voltam.hajtottam le a fejem.
- Kicsim tudom milyen nehéz ez most neked, de értsd meg így lesz mindenki nek a leg jobb.
- De anya ez kényszer házasság. néztem mélyen a szemébe.- Te mit tettél volna ha kényszer ből kellet volna hozzá menned apához.??
- Azt hiszem ugyan azt amit te. De kicsim a családomért, a szeretteimért meg tetem volna. Te nem teszed meg értünk?
- De meg teszem. Minden úgy lesz ahogy ti akarjátok.
- Ne felejtsd el hogy nekünk csak az a fontos hogy Te és csakis Te boldog legyél.
- Értem anya.
- Most megyek! Jó éjt kincsem.adott egy puszit.
- Jó éjt anya.
Ki ment és be csukta maga után az ajtót.
- „Már ki mondtam hogy meg teszem, most már nem vissza kozhatok.”
Ezzekel a gondolatokkal aludtam el.
Másnap reggel 11 kor keltem. „Te jó isten el késtem!!!!!”
Gyorsan át szaladtam a bátyám szobájába hogy lássam ő is alszik e még.- „Naná gondolhattam volna hatvan-hatmélyen szunyál.”
- Roli!Rollllllllllliiiiiiiiiiiiiiii kelj fel teljesen el késtünk. kiabáltam a fülébe
- Húgi én esküszöm le csaplak, minek kiabálsz a fülembe?
- Keljél mert 11 van. El késtünk.

Komit kérek Puszi

Meglepi

Remélem tetceni fog.

Ház Kert

Téli kert

Anyuék:

Háló: Fürdő:

Lenti dolgok

2 emelet közöti lépcső:

Konyha: Napali:

Nagyiék háloja és fürdöje:

Háló Fürdöje:

Fenti dolgok:

Konyha: Napali:

Fürső:

Bátyus Szobálya:

Az én Szobám:

7.fejezet

A kis testvér jó cselekedete.

Egy gyünyörü fehér lovat láttam az egyik fához ki kötve.
Le szálltam Árnyékról és oda mentem hozzá, kikőtötem mellé Árnyékot is.

- Szia! Hát te kihez tartozol? De szép vagy, mi a neved?simogattam meg a sörényét és a nyakát.
- A neve Hó tündér.halotam egy hangot de nem fordultam meg.
- Hát már itt se hagysz nyugtot nekem? fordultam vele szembe. és meg lepődtem hogy nem Sebastian áll velem szembe ha nem az Öcse
- Szia Bella! Ha zavarok akkor el mehetek.
- Jaj nem Jeremy de hogy is csak azt hitem a Bátyád az.
- Értem!hajtotta le a fejét. - Nem beszélgetünk egy kicsit?
- De miért ne. mosolyogtam.
- Oké!
Le ültünk egy más mellé. És egy ideig egy más mellet ültünk.
- Miről szeretnél velem beszélgetni?
- Rólad és Sebastianról.
- Akkor azt hiszem nincs miről beszélnünk..néztem rá
- De Sebastian nak rószul esik hogy el utasítod állandóan.
- Nekem pedig az esik rószul hogy bele akarna kényszeríteni egy házasságba. néztem rá csúnyán.
- Tudom és elhiszem hogy rosszul esik.tedte a vállamra a kezét.- És híd el a hogy a bátyám nak sem könyü, eleve azért ment ma el érted hogy beszélgessetek.
El kezdtem gondolkozni a nap eseményein és vissza kezdtem emlékezni hogy mit beszélgetünk a házunk előtt mikor haza hozott.
„”- Na végre! Ha most meg bocsátasz, mennem kell mert sok leckét kaptam.szálltam le a motorról.
- Most miért vagy ennyire ellenséges? kapta el a karomat
- Csak meg probálak távol tartani magamtól.
- Miért? Amikor tudod hogy mit kérnek tőlünk a szüleink?
- Azért hogy te is és én is a lehető legg kevesebbet szenvedjünk.
- Te hát te szenvedsz meletem? És közelebb hajolt.
- Most inkább megyek…… forditotam hátat neki
- Ugye tudod hogy nem kerül herjük el a sorsunkat.” „
- Szóval akkor ezért ragaszkodott házzá hogy haza visz.suttogtam halkan.
- Igen! De te megint le ráztad. nézet rám csúnyán.
Hirtelen mérhetetlenül nagy bűntudatom lett.”Lehet hogy tény leg beszélnem kéne Sebastiannal?” ”El megyek hozzá most és beszélek vele, nem inkább majd Szerdán.”
Döntöttem el magamba.
- Gyere Jeremy induljunk már késő van és lassan kezd sötéted ni is.
- Rendben! De akkor meg ígéred hogy beszélsz a bátyámmal?nézet rám kis kutya szemekkel.
- Meg ígérem hogy beszélek Sebastiannal.
- Oké! Akkor indul hatunk.
Egész úton nem szóltunk egy máshoz mikor egy elágazáshoz értünk ott köszöntünk el.
- Hát szia Bella jó éjszakát előre is.
- Neked is Jeremy. Szia!
Mikor vissza értem a tanyára már szinte mindenki vissza hozta a lovait.

Hó tündér

6. fejezet

Jó lesz a meg lepi vagy sem??....Ha el olvasod ki fog derülni. Puszi

- Itt alszik a kanapén.
Szépen csendbe oda lopóztunk a kanapéhoz.
- Jaj de édes.
Egy nagyon édes és nagyon kicsi westie aludt a kanapén.
- Jaj de édes már most imádom. Köszönöm!ugrottam bátyám nyakába.
- Szívesen de ne csak nekem köszönd. tolt el magától
- Ha nem még ki nek?Anyuék nak?kérdeztem
- Nem! El mondom de ígérd meg hogy nem akadsz ki?
- Oké, oké ígérem de mond már.
- Tőlem és Sebastian-tól kaptad a kutyust.
- Hogy MI???????na most akadtam ki.
- Kértem hogy ne akadj ki. nézet rám.
- Na de….. most azonnal vissza viszitek. Nekem nem kell semmi, érted semmi Sebastian-tól.
- Ne csináld már Bells.Képes lennél vissza adni ezt a kis édest? nézet rá a kis kutyára.
- Képes, és vissza is fogom. Hozom Árnyékot és vissza is viszem. mondtam mérgesen.
- Hozom a kosarát.
- Rendben! be ment a szobájába.
A kis kutya kicsit esetlenül bele mászott az ölembe. És elkezdte nyalogatni a kezem.
- Ne kérlek mert nem foglak tudni vissza adni. néztem rá könnyes szemel.
Mikor meg láttam a kis esdeklő szemeit döntöttem.
- Jolvan maradhatsz.Talán nem halok bele. mosolyogtam rá. De kellene neked valami néz.
Legyen a neved mondjuk. töprengtem - Meg van a neved Hó pihe.
- Na meg hoztam a kosarat.
- Köszi tedd be a szobámba.
- Tessék?? Nézet rám értetlenül.
- Most miért nézel így?? Hó pihe itt mard. mosolyogtam.
- Ez nagyon jó!mosolygott ő is.
- De azt ne várd hogy meg köszönjem annak a bunkó ego ista pasinak.
- Oké!
- Na és most menjél szépen a te jó nagy bácsikád hoz. Mert a mami el megy egy kicsit lovagolni.
- Gyere te kis szépség. vette át tőlem Hó pihét bátyám.
Gyorsan át öltöztem a lovag ló ruhámba és már mentem is az én büszkeségemhez Árnyékhoz.
Amikor beléptem a lovakhoz egy hangos nyerítést hallottam.
Árnyék volt az és türelmetlenül várt.
- Na lovacskám mi a baj?simogattam meg a fejét.
- Jolvan na mi nyárt ki megyünk egy kicsit a rétünkre. nyergeltem fel.
- Jó nagyot fogunk ma szaladgálni.Kész.mondtam neki és kivezetem a szabad levegőre.- Mehetünk? kérdeztem tőle mire bólintót.- Akkor gyerünk.
Mint a szél úgy vágtatunk keresztül az erdőn. „Végre szabad vagyok és nem parancsol senki.”mikor ki értünk a rétünkre hirtelen mérhetetlen nyugalom árasztott el.
Egy gyünyörü fehér lovat láttam az egyik fához ki kötve.
Le szálltam Árnyékról és oda mentem hozzá, kikőtötem mellé Árnyékot is.

Lovagló Ruha:

4. fejezet

- Mi volt? kérdezték egyszerre
- Semmi! Szinte ugyanazt beszéltük át mint tegnap. Na megyek át nézem még holnapra a Biológiát.
Azzal fogtam magam és vissza mentem a szobámba.
Ha tanulok egy kicsit akkor az majd talán le nyugtat.
Annyira bele merültem hogy mire végeztem már este 9 volt.
Így el mentem zuhanyozni és aludni.
Nem álmodtam semmit ami meg lepet mert mindig álmodok valamit.
Reggel drága bátyámra ébredtem.
- Húgi ideje felkelni. El fogsz késni a suliból.
- Nem baj!
- Hát jó akkor nem kapod meg a meg lepidet délután.
- Fent vagyok!pattantak ki a szemeim.- Milyen meg lepit kapok?
- Tudtam hogy ez hatni fog.mosolygot.- És ha el mondanám akkor már nem lenne meg lepi.moslygot rém pimaszul
- Ez nem ér ugye tudod. morogtam míg kikászálódtam az ágyamból
- Tudom de ezért szeretsz.Siess mert nem érünkbe időbe.
- Jó, jó sietek.
Oda léptem a szekrényem hez ami a bátyám szerint már olyan lassan mint egy gardrób lenne.
Elővettem egy kényelmes kék farmert meg egy lila topot.
Fel vettem őket és a tükörbe néztem.”Igen ez jó lesz mára, már csak a cipőkkel”

Saját ruháim.

Bátyus ruhái

Elő szedtem a fekete magas sarum egy kis smink és éppen időre kész voltam.
Amikor ki léptem a szobából a bátyám már ott állt. Tényleg tesók vagyunk mert sikerült össze öltöznünk.
- Jól nézel ki bátyó.
- Te is hugica! És jé sikerült időben el készülnöd.
- Blllllllleeee.nyujtotam ki rá a nyelvem.
- Én is szeretlek.adott egy puszit az arcomra.
Le mentünk és be ültünk a bátyus kocsijába Volvo C30 as
Az ő vezetési stílusával bőven be értem a suliba.
- Délután mire haza jössz már otthon lesz a meg lepi
- Oké! De tényleg nem te jössz értem??? Vontam fel a szemöldököm.
- ööö nem nekem dolgom van de nyugi jönni fog érted valaki.Puszi.nyujtota oda a jobb oldali arcát.
Adtam neki egy nagy puszit majd ki szálltam a kocsiból.
A lányok már vártak rá a terembe. Dóri, Eszter, Lia, Evelin, Csenge. De még bent volt egy pár fiú például Imi, Márkó, Barna.
- Sziasztok! Köszöntem.
- Szia! köszöntek kórusba.
- Mizu? Kérdezte Dóri.
- Gyertek ki a kanapé hoz és el mesélem.
Dóri, Eszter, Lia meg Imi kijöttek velem. És elkezdtem nekik mesélni.
- Az a helyzet hogy hozzá kell mennem feleségül Sebastian hoz. mindenki meg lepődött
- De hát ez hogy lehet?kérdezte Lia
- Ez nem vérfertőzés? kérdezte Eszter.
- Nem mert nem vagyunk vér rokonok.
Ekkor meg szólalt a csengő.Az egész nap halál unalmas volt.Hála istennek csak 5 órám volt.
Dóri val mentem ki a kapun és amit vagyis akit otlátám.
„Ő meg mit keres itt??”

Komiz légyszi.Puszi

3.fejezet

- Egy idegennel persze hogy nem. De veled talán, együtt át tudnánk menni ezen az akadályon.
- De hisz te olyan vagy mint a testvérem..
Hirtelen oda jött hozzá át karolta a derekam és …….

És hirtelen magához húzót és meg csókolt. Először le döbbentem, majd meg lepődtem.”Azt hittem hogy csak egy kis hülye csajnak tart” de még mindig nem csókoltam vissza.
- Miért nem csókolsz vissza? 3 okot tudok felhozni 1:nem jövök be nekem. 2:mert itt van az egész családunk. 3: vagy azért mert a kereszt apád fia vagyok?
- Nem tudom. Lehet hogy csak időre lenne szükségem. De még akkor se biztos hogy hozzád tudnék menni. néztem mélyen a szemébe.
- Én csak annyit kérek hogy adjatok magatoknak egy esélyt. jött ki Kereszt apu.
- Akkor viszont kérünk próba időt. szólalt meg Sebastian.
- Rendben! mentem bele.-De nem akarom hogy leskelődjetek utánunk.
- Oké! Senki nem fog utánatok kémkedni.ígérte meg kereszt apu.
- Most pedig ideje haza menünk. Gyere húgi. Drága Bátyám át karolta a vállamat és úgy mentünk a kocsi hoz.
Mikor kim értünk a Bátyámmal a kocsi hoz addigra anyuék már benn ültek a kocsiba.
Senki nem szolt senki hez egész úton. ”Nincs kedvem egy ujab veszekedéshez”
Amikor haza értünk rögtön be mentem a szobámba és le feküdtem az ágyamra.
Egy ideig csak bámultam a plafont majd el nyomot az álom.
Reggel hangos veszekedésre ébredtem.
- Nem érted hogy most nem mehetc be?! Halotam bátyám hangját
- De akkor is beszélnem kell vele. kiabált egy női hang vissza
- Tegnap nagyon ki fárasztottátok.
- Igen tudom és nagyon sajnálom de ez lét fontoságu.
Nem bírtam tovább így ki mentem.
- Mond kereszt anyu mit szeretnél?
- Beszélni veled.
- Úgy todom hogy tegnap mindent meg beszéltünk. És azt hittem egy kicsit békén fogtok hagyni. néztem rá mérgesen.
- Sajnálom de van még egy két dolog amit meg kéne beszélnünk.NÉGY SZEM KÖZT.hangsúlyozta
- Rendben! Én le megyek anyuék hoz , de ha van valami akkor csak kiabálj.
- Oké !De nem lesz semmi baj csak beszélgetni fogunk.
Át mentünk a konyhába és le ültünk az asztal hoz.
- Kérsz egy kávét vagy teát?
- Nem köszönömöm.
- Akkor haljam miért jöttél?
- Hogy meg kérjelek tényleg adj egy esélyt magatoknak.
- Már meg mondtam hogy kérek egy kis időt, de meg ígértem hogy adok egy esélyt magunknak.
- Csak ennyit akartam akkor én mennék is.
- Rendben! ÉS üdvözlöm az otthoniakat.
- Oké! Szia kedvesem. adott a homlokomra egy puszit és el ment.
Alig telt bele egykét perc és fel jött az én drága bátyám és a szüleim.
- Mivolt? kérdezték egyszerre
- Semmi! Szinte ugyanazt beszéltük át mint tegnap. Na megyek át nézem még holnapra a Biológiát.
Azzal fogtam magam és vissza mentem a szobámba.

2. fejezet.

Családi veszekedés






- Tény leg?Akkor mégis ki hez kéne hozzá mennem?????kérdeztem csípőre tet kézzel.
- Hozzám! szólalt meg egy hang a hátam mögül.
Mikor meg fordultam nem akartam hinni a szememnek.
- Ez csak valami vicc igaz!?mindenki néma csendben ült.-De hát nem mehetek Sebastian hoz!!keltem ki magamból.
- Hid el én is meg lepődtem mikor meg tudtam.
- De te ezt nem érted olyan vagy nekem mint a testvérem.magyaráztam neki könnyes szemekkel.
Oda jött hozzám Kereszt apu és át ölelt próbált meg vigasztalni, de nem sok sikerrel.
Egyszer csak el kezdtem énekelni a számomra leg kedvesebb dalt.

Éjszakák és álmok, Rád várok és szállok,

Újraélek mindent ott fent.
Elrejtett csillag, de ott vagy, én hívlak
Újraélsz egy szívben itt lent. Mikor ezt énekeltem a távolba meredtem
Nézz rám az éj ablakán,

Vár ma rám ott a fényben,
Nézz rám. Nem tudtam rájuk nézni
A múlt rejt, de a szív nem felejt, Itt már Sebastianra néztem
Téged hív, érted harcol, ne ébressz fel álmomból.

A csókod éget lángol, én őrzöm légy bátor
Végleg Hozzád láncol a múlt.
Tárj ki minden ajtót, és úgy lesz mint rég volt, Bátyámra néztem
Nélküled oly hosszú az út.



Nézz rám az éj ablakán, vár ma rám ott a fényben Szüleim tekintetét kerestem
Nézz rám

A múlt rejt, de a szív nem felejt, Kereszt apám átkarolt úgy néztem fel rá
Téged hív érted harcol, ne ébressz fel álmomból.

Amikor nem szóltam egy ideig Kereszt anyám szólalt meg.
-Néz szembe a sorsoddal és ne ellenkezz.Tedd azt amit mondunk.



Jöjj hát, még száz álmon át, várok Rád, hajt a szívem tovább, Folyamatosan Sebastian szemébe néztem.
Szólj hát, és tégy száz csodát, úgy mint rég minden szép lesz
Az álmaimban várok Rád.

Mikor sikerült egy kicsit meg nyugodnom akkor intetem Sebastiannak hogy jöjjön ki velem a kertbe.
- Te komolyan bele tudnál menni?Bele tudnál menni egy érdek vagy kényszer házasságba?néztem mélyen a szemébe.
- Egy idegennel persze hogy nem. De veled talán, együtt át tudnánk menni ezen az akadályon.
- De hisz te olyan vagy mint a testvérem..
Hirtelen oda jött hozzám át karolta a derekam és …….

Köszi hogy elolvastad és ne felejts el komizni. Puszi

Bevezető és 1. fejzet

Már olyan régen történt pontosan 2 éve de még mindig él bennem az az emlék mikor kereszt apám és a szüleim hivatak minket 17 éves voltam akkor.
Most pedig itt álok 20 évesen és már csak mosolygok hogy milyen jól sült el az ő tervük.
Éppen a lovardába voltam vittem volna ki a terepre Árnyékot hogy egy kicsit meg fudtasam,de Erik a lovász fiú megálitot.

- Isabella merre vagy? ki a bált Erik.
- Itt vagyok az udvaron Erik. kiabáltam vissza
- Mi csinálsz? Mindegy is hagyd abba mert a kereszt apád hívat és a szüleid meg tesód meg az ő gyerekei. Szóval az a lényeg hogy az egész család vár rád.MOST.
- Jól van, jól van megyek már. Csak előbb vissza viszem Árnyékot a helyére.
- Hagyd majd én meg csinálom te csak meny a dolgodra.
- Köszi rendes vagy. Akkor szia! Majd találkozunk. intetem neki hátra.
- Rendben! Szia!
Sietem ki gyorsan a kapun, ahogy ki léptem meg láttam egy ismerős kocsit. Tudtam hogy értem küldték.
Egy szotsem szóltunk egy más hoz egész út alatt.Mikor megérkeztünk én azonnal ki pattantam a kocsiból és be rohantam a házba.
- El mondaná valaki hogy, miért kellet ilyen gyorsan el jönnöm a lovardából??
- Nem sokára mindent meg tudc Bells.
- De Sebastian hogy……..”várjunk csak?! Más lett a tekintete.” Te már tudod mi van! IGAZ???? kérdeztem.
- Igen tudom, és nem sokára te is meg fogod tudni. állt elém.
- „Mi történ hetet itt? Valami nagyon nem stimmel” néztem mélyen a szemébe.
- Nos akkor azt hiszem jobb lesz ha le ülsz. szólalt meg végül kereszt apám.
- Nem köszönöm. Inkább álok ha nem baj.mosolyogtam rá.
- Rendben! Nos azért kértünk hogy gyere ide mert el kell mondanom neked/nektek valamit.
- Mégis mit?
- Azt hogy nem sokára férjhez fogsz menni. mondta ki egy szuszra kereszt apám.
- „Az nem lehet biztos csak fére hallottam valamit.Még hogy én férjhez megyek” Ezt most nem mondod komolyan.
- De igen nagyon is komolyan. válaszolta kereszt anyám.
- Mégis mi ez érdek házasság?A 21 században vagyunk a fenébe is. kezdtem ki kelni magamból.
- Nyugodj meg kincsem.próbált meg nyugtatni anyu.
- Nem egészen lesz érdek vagy kényszer házasság.Nem egy idegen hez kell hozzá menned. folytat apu.
- Tény leg?Akkor mégis ki hez kéne hozzá mennem?????kérdeztem csípőre tet kézzel.
- Hozzám! szólalt meg egy hang a hátam mögül.
Mikor meg fordultam nem akartam hinni a szememnek.

Köszi hogy elolvastad. Komit kérek. Köszi Puszi Szarafina