15.fejezet

A lovaglás avagy a randi.

Még maradtunk úgy 1 órát és mentünk is.

Bátyám be rakta Hó pihét kosárral együtt a kocsiba és ő maga is be ült.

Sebastian is ki kísért minket a kocsi hoz.

- Hát akkor majd találkozunk. köszöntem el tőle.

- Igen! Hm mit szolnál hozza ha hol nap el mennénk lovagolni? Kérdezte

- Az nagyon jó lenne. Mondjuk gyere értem 10 re.

- Rendben! Akkor 10 kor találkozunk. Adott egy puszit és bement a házba.

Be ültem a kocsiba és az én drága bátyám egy 10000 Wattos mosollyal jutalmazott meg.

- Nem tetcik ez a vigyor. inditota le a kocsit

- Szóval akkor holnap randiztok? húzta fel a szemöldökét

- Ez nem randi, csak el megyünk egy kicsit lovagolni.

- Rendben!

Mikor ki szálltunk a kocsiból én az ölembe vettem drága kis kutyámat és egyenesen mentem be a házba.

- Na mi történt? kérdezte anyu

- Mi történt volna? Semmi haza hoztam Hó pihét ennyi.

- Holnap randizik Sebastiannal. kotyogott közbe Roli.

- Bátyus fogd be! Ez nem randi csak ki megyünk lovagolni.

- Akkor randiztok.szólalt meg mindenki.

- Fhú! Nem randizunk na. Most pedig fel megyek mert álmos vagyok.

Lassan föl cammogtam Hó pihével. Le raktam a kosarát az ágyam mellé én pedig le feküdtem aludni.

Reggel mikor fel keltem csodálkoztam hogy ennyit tudtam aludni. Rá néztem az órára ami 9:30 mutatott.

Gyorsan át öltöztem és vártam hogy jöjjön értem Sebastian, pontosan 10:00 kor csengetek

- Majd én nyitom.

- Szia! Pontos vagyok? kérdezte

- Óra mű pontossággal. mosolyogtam.

- Akkor mehetünk?

- Persze el mentem. kiabáltam ba anyuék nak.

- Jó! Szolt vissza apu.

Szokása szerint motorral jött most ki vételesen be tartotta a sebesség határokat.

Mikor megérkeztünk a lovardába le szálltunk a motorol.

- Melyik a te lovad? kérdeztem tőle.

- Jobb oldalt a második boxba van.

14.fejezet

- Sebastian ék el vitték.Hogy magadtól jöjj rá a dolgokra.
- Rendben! Vigyél el Kereszt apuék hoz. MOST. néztem rá.
Bátyámmal egy szót se szóltunk egész úton egy más hoz. Mikor megállt a kocsi felé fordultam
- Jősz vagy maratc?
- Inkább megyek.
Ki szálltunk a kocsiból és csöngetem 1x, senki 2x csöngetem akkor se jött ki senki.
Az tán már folyamatosan nyomtam a csengőt.
- Mi van már rá tenyerelt a csengőre? kérdezte egy ideges férfi hang.
- Szia kereszt apu. mosolyogtam.
- Kis csillagom hát emlékszel?
- Mindenre, az összes emlékem vissza tért.
- De hisz ez csodálatos gyertek beljebb.hívott beljebb kereszt anyu.
- Igazából Hó pihé ért jöttem. És hogy beszéljek Sebastian nal.
- Fent vannak mind a ketten. Emlékszel még a járásra a házba?
- Persze.
Elindultam fel felé a lépcsőn és megálltam a második ajtónál. Majd be kopogtam „Szabad”halotam az ajtó mügöl.
Majd félénken beléptem, Sebastian éppen Hó pihével játszott.
Először meg lepödöt majd mosolygót.Vissza mosolyogtam rá. És le ültem az ágyra.
- Milyen nagyot nőt. vettem ölembe a kis Hó pihémet.
- Igen! Mondjuk 2 hónapig nem láttad.
- Igaz! Olyan rósz volt hogy nem tudtam semmit.Hogy nem emlékeztem rá, rád és a kereszt szüleimre. sírtam el magam.
- De most már mindenre emlékszel igaz?nézetrám kérdőn és le térdelt elém ahogy ültem az ágyon.
- Igen mindenre.letettem az ölemből a kutyust. és szorosan át öleltem Sebastiant.
Sebastian ugyan olyan erővel vissza ölelt. Jó érzés volt a karjai ban lenni.
Nem tudom hogy meddig áll hatunk így de sokáig az biztos.
Egy szer csak elengedett és mélyen nézet a szemembe.
- Szörnyen agodtam érted.simogatta meg az arcom.
- Tudom!Halotam hogy miket mondtál. És az adott erőt hogy ne adjam fel.
- Ennek örülök.mosolygót.
El kezdet felém hajolni már majd nem meg csókolt mikor kopogtak az ajtón. Kereszt apu volt.
- Ha ki beszélgettétek magatokat akkor le is jönnétek?
- Persze mi nyárt.néztem rá.
Gyorsan fel kaptam Hó pihét és le mentünk a nappaliba beszélgetni.
Még maradtunk úgy 1 órát és mentünk is.
Bátyám be rakta Hó pihét kosárral együtt a kocsiba és ő maga is be ült.

Mindenre fény derül.

- És mikor térnek vissza az emlékeim?
- Az csak rajtad áll. mondta anyu
A napok szinte egy másba folytak és én nap mint nap azon voltam hogy vissza szerezem az emlékeimet.
Egyik nap egy motor állt meg a ház előtt. És ugyan az a fiú volt mint aki a kórházba az ágyam mellet ült.
Le lopakodtam a lépcsőn de, csak a kanyarig hogy halljam mit beszélnek.
- Jöttem hogy el vigyem Hó pihét. mondta szomorúan.
- Sajnálom Sebastian.
- Van valami változás?
- Nincs, pedig ő próbálkozik.
- El hiszem. De akkor is hiányzik.
- Vagy csak az hiányzik hogy bele kény szerisd egy kényszer házasságba.
- Rolli kérlek, ne vitatkozz.szolt rá bátyámra apu.
- Lehet hogy hihetetlen de szeretem Bellst.
Ennyi épen elég volt meg fájdult a fejem.
- „Jobb lesz ha lefekszem egy kicsit aludni.”
Álmomban egy szobába volt ott volt anyu és egy másik nő is.
És éppen rajtam igazitotak egy fehér ruhát. Egy menyasszonyi ruhát.

- Gyönyörű szép vagy kincsem. dicsért meg anyu.
- Igen egy igazi herceg nő.
- Csak ne hogy a vendégek még el ájuljanak.nevetett anyu.
- Nézd meg magad. toltak a nagy tükör elé.
- Itt az idő Bella. jött be a apu szmokingba.
- Meny drágám a vőlegényed már vár rád.
Apu val ki mentünk a homokos partra minden olyan gyönyörű volt.
És ott állt Sebastian.”Sebastian? Ő lenne a vőlegényem?” hirtelen felébredtem

Hirtelen emlékek ugrottak be.
1.Sebastian és én kényszer házasság.
2.Sebastian motorral jött értem a suliba
3.Kaptam bátyámtól és Sebastiantól Hó pihét.
4.Árnyék le dobot magáról.
- „Hol lehet Hó pihe?”
- Roli!!!!!!kiabáltam
- Mi a baj Húgi? jött be az ajtón
- Hol van Hó pihe?
- Emlékszel rá?
- Mindenre emlékszem. De most hol van a kutyám?
- Sebastian ék el vitték.Hogy magadtól jöjj rá a dolgokra.
- Rendben! Vigyél el Kereszt apuék hoz. MOST. néztem rá.

Álom esküvö ruha + helyszin

12.fejezet

Ébredés.

- Bells hála istenek hogy felébredtél.mosolyogtam rá
- Bocsi de, te ki vagy? És hol vagyok?

- Nem is mersz meg Bella? kérdeztem kétségbe eset hangon.
- Nem miért is mernem kéne?
- ööö mi nyárt szolok a szüleidnek.álltam fel.
- Oké!döntötte vissza a fejét a párnára.
Nem kellet sokáig keresnem a szüleit.
- Valami történt Bells el?
- Isabella felébredt.
- De hisz ez csodás.
- Igen! Csak hogy nem emlékszik rá hogy ki vagyok. Csak önökre emlékszik.
Minden ki ledőbent.


Isabella szemszöge:

-„ Ki leheltet ez az idegen fiú? És honon tudja a bece nevem? Nagyon furcsa.”töprengtem magamba.
- Bella! Minden rendben kicsim?
- Persze anyu!
- Kicsim annyira agodtam érted.
- De apu! Mi történt velem? Miért vagyok kórházba? És ki volt az a fiú aki itt ült az ágyam szélén? tetem fel sorba a kérdéseket.
- Mindent meg tutc időben Bells!De előtte meg kell hogy vizsgáljon egy orvos, utána mindent el mesélünk.mosolygót
- Oké!
Pár perc múlva be jött egy orvos csoport és el kezdtek vizsgálgatni. Sokat nem értetem belőle.
Néha néha sikerült annyit meg értenem hogy 2 hónapig kómába voltam.
És a kő miatt idég lenes emlékezett ki esésem van. Mi után az orvosok végeztek anyuék vissza jöttek.
- Apu akkor most már válaszolsz a kérdéseimre?
- Persze! Nos épen lovagoltál Árnyékon amikor ő megijedt és le dobot a hátáról te pedig be vágtad a fejedet egy kőbe.
- Értem! És ki volt az a fiú?
- Ő a kereszt apád középső fia Sebastian.
- Aha! Mikor mehetek haza?
- Holnap ha minden jó megy.
- És mikor térnek vissza az emlékeim?
- Az csak rajtadál. mondta anyu

Barátok

DóriEszter: Lia:

Szandi: Csenge: Evelin

Barna: Imi Márkó

11.fejezet

A koma és az angyalok városa

Olyan mintha aludnék és egyszer csak fel ébredtem. egy folyosó közepén áltam. Két ajtó volt mind a két oldalon.
Az egyik oldalról hangokat lehetett hallani a másik oldal pedig nagyon világos volt és megnyugtató.
Elindultam a folyosón a megnyugtató világosság felés otthagyva a zajokat. Egyszer hangokat halottam.

- Bella, tudom hogy halasz.Fell kell ébredned. Tudom hogy azt hiszed hogy csak azért….
Azért vennélek el mert kényszer házasság lenne. De nem és Szeretlek Isabella.
Aztán újra jött a sötétség és a néma ság. Végül ki nyitottam a néma ajtót és vakító világosság fogadott.
- Még nincs itt az ideje hogy belépj ide Isabella.. mondta az Angyal.
- Mi ért?Miez a hely?
- Ez itt az örök béke és a nyugalom világa. Ha még is belépnél a földi tested meg halna és csak a leld jönne át.
- Pedig milyen jó lenne minden elől ide el menekülni.
- Az érdek házasságra gondolsz?
- Honnan tudod?
- Én mindent tudok. mosolygott. - Szereted te Sebastiant csak még magad nak se vagy hajlandó bevallani.
- Lehet! Akkor azt mondod hogy a zajos ajtót válasszam?
- Igen és jó utat.
- Köszönöm! öleltük meg egymást.
Oda léptem a zajos ajtóhoz, még utoljára vissza néztem az Angylra aki mosolyogva bólintót.
- „Hát akkor rajta. Vissza a valóságba” be csuktam a szemem és úgy nyitottam ki az ajtót.


Sebastian szemszöge:

Már lassan 2 hónapja van komába Isabbela és az orvosok nem látnak nála semijen téren javulást.
Annyira félek hogy el foglak veszíteni, a doki szerint hal mindent amit mondunk neki és ezzel segítünk is neki.
Egyik nap bementem hozá megint beszélni.
- Bella, tudom hogy hallasz. Fell kell ébredned. Tudom hogy azt hiszed hogy csak azért….
Azért vennélek el mert kényszer házasság lenne. De nem és Szeretlek Isabella.
Egy szer csak meg mozdultam a szemei és fel nyitotta őket.
- Bells hála istenek hogy felébredtél.mosolyogtamrá
- Bocsi de, te ki vagy? És hol vagyok?

Komit kérek.Pussy

10.fejezet

És onnantól se kép se hang.
Olyan volt mintha lebegnék nem éreztem az akadályokat

Erik szemszöge:

Egy szer csak azt vettem hogy Árnyék meg rémült valamitől, a másik pillanatba pedig le dobta magáról Bellát.
Bella nagyon csúnyán be vágta a fejét egy kőbe.
- Isabella, Isabella. Hallasz engem?
Nem válaszolt. Ájultan feküdt mellettem és rajtam egyre jobban kezdett eluralkodni a pánik.
.Gyorsan elő vettem a telefonom és hívtam az apját.
- Mondjad Erik!
- Gyorsan jöjjenek ki a rétre.Isabella meg sérült.
- Mitőrtént a lányommal?kérdezte idegesen
- Árnyék megijedt valamitől és ledobta a hátáról Bella ő pedig be vágta a fejét egy kőbe.
- És hogy van?
- Eszméletlen és nem mozdul. mondtam idegesen.
- Azonnal indulunk és ne mozgasd.
- Rendben!siessenek.

Sebastian szemszöge:

- Mi történt?kérdezte idegesen Rolli
- Bellát ledobta Árnyék a nyeregből.
- Hogy mi? kérdeztem
- Majd útközben el mondom de most siessünk a rétre.
- Roland hívd a mentőket, mire ki érnek már mi is kint leszünk.
- Rendben!
- Mehetek én is?
- Persze gyere.
„Istenem kérlek ne legyen semmi komolyabb baja”
Mikor ki értünk nem akartam hinni a szemem nek.